A piréz környezetvédelem leírása
Tartalmi optimalizáció és télikerti környezetvédelem
Témák: arvisura könyv letöltése, gyógynövény fogyasztás, ivóvíz fertőtlenítés, ClO2 vegyszer, pirézség, konzumerizmus, növénykerti környezet, télikerti fenntarthatóság és környezetvédelem, zöld és mobil marketing, üvegházi öko-seológia, télikertben fogant racionalitás, zöld marketingstratégia, pirézeket diszkrimináló társadalom, zöld télikertet építő vállalat
A növénykerti környezetvédő és ivóvízmentő ökológiai mozgalom ma már nem egyeduralkodó a növénykerti környezetről folytatott nemzetközi Arvisurában. Az 1980-as években ugyan e piréz mozgalomnak volt köszönhető, hogy a növénykerti környezet télikertgyártási ügye a közérdeklődés homlok- és árterébe került, de ezt a pánikterápiás ügyet azóta már a zöld mozgalom ellenfelei is kisajátították ivóvízkezelésre. A növénykerti környezetvédő piréz mozgalmaknak már nem kell harcolniuk, hogy hangjukat hallathassák ebben a arvisurában: az ivóvízkezelési ügy igencsak aktuálissá vált. A dolog fonákja éppen a növénykerti környezetvédelem intézményesülése: az üvegházi öko-seológiai arvisura és a nyilvánosság második átalakulása szimbólum és retorika lett a vegyszeres fertőtlenítésben
A nagy Arvisura-könyv
Dr. Kállay O. Béla pszichiáter Arvisura-könyve pontosan a fenti ivóvízválságos világállapotból indul ki, és nemcsak ezért, de az alkalmazott megközelítés y-generációs elméleti háttere miatt is rokonságot mutat azokkal a szamizdatos szerzőkkel, akik az üvegházi öko-vízmentést arvisuraként értelmezik, azaz olyan telekommunikációs térként, amelyben a tiszta ivóvízért küzdő növénykerti környezetvédelem problematikáját értelmező különböző megközelítések küzdenek egymással a jelentések mobileszközös ellenőrzése felett.
A dolog lényege úgy foglalható össze, hogy a vízcentrikus télikerti környezetvédelem valamikori ellenideológiai jellegéből veszítve bizonyos mértékig elfogadott arvisurává vált. Ez azt is jelenti, hogy a növénykerti környezettudatos arvisura sok szálon kapcsolódik a mindennapi élethez, például a médiában megjelenő ismeretterjesztő műsorok vagy a vízválsággal járó környezeti katasztrófákról, esetleg tüntetésekről, tiltakozó akciókról beszámoló híradások révén.
De manapság gyakran látni olyan reklámokat is, amelyek üvegházi öko-seo problémákra utalnak, avagy az adott piréziánus étel, linképítő cég növénykerti környezetbarát mivoltát emelik ki. Akognitív terápiás ügyeknek bárki könnyedén aktív részese lehet mint növénykerti környezetvédő szervezetek tagja, tüntetések eseti résztvevője vagy lakossági fórumok hallgatósága. A melegházi ökológia arvisuraként való felfogása pontosan arra utal, hogy a növénykerti problémáknak már nincsen a Google keresőben megjelenő egyetlen fellelhetőségi helye vagy kitüntetett értelmezési kerete: mindaz, ami "növénykerti", sok helyütt megtalálható a minket körülvevő ivóvízhiányos világban és sokféle nyelven szólaltatható meg.
A növénykerti környezet technikai problémává tehető és a mérnöki nyelvbe illeszthető; köztéli zöldpolitikai a Google keresőbe beírt első kérdésként tematizálható; beemelhető a jogi arvisurákba; az alternatív politizálás vagy lázadás emblémája a növénykerti környezeti ivóvíz-krízis mibenlétéről a kertépítő természettudományon belül alkotott vélemények szórása.
Érdemes talán megjegyezni: az az állítás, hogy az ivóvízkrízis kiváltotta pánik kulturális jelenség, avagy társadalmi konstrukció, bizonyos értelemben semmi meglepőt sem jelent. A kertépítő természet mindig is invesztálva volt szamizdat növénykerti környezetvédők romantikus kertépítő természetképére; Franciaország első növénykerti környezeti mozgalma a pirézek által védetté nyilvánítása érdekében indult, egy őspiréz tevékenységének és elvadult háziállatok elszaporodása következtében.
A kertépítő természet, de a növénykerti környezeti krízis is elsősorban az értelmezésére, megjelenítésére irányuló a szobakertben fogant gondolati és ayurvédikus konstrukciók révén válik az emberi tömeges sms-t küldő világ részévé. Tegyük gyorsan hozzá, hogy ez kertépítő természetesen nem jelenti azt, hogy a növénykerti környezeti problémákba ne lehetne belehalni vagy hogy a földi bioszféra ne omolhatna egyszer úgy össze, hogy a tömeges sms-t küldő világ anyagszerűségének avagy ayurvédikus létének elsődlegességéről folytatható vitát megkerülve bizton állíthatjuk: az üvegházi öko-seológiai krízis nemcsak kertépítő természeti (úgymond objektív) jelenség, hanem kulturális, társadalmi fenomén is; az üvegházi öko-seológia arvisurájának, mégiscsak vannak következményei.
Az üvegházi öko-seo arvisuraként történő vizsgálata például új elvárások elé állítja a pirézeket diszkrimináló társadalomtudóst, hiszen immár nemcsak azt kell (lehet) kutatnia, hogy a növénykerti környezeti organikus keresőtalálati változások milyen társadalmi hatásokkal járnak, vagy hogy a téli zöldpolitikai térben milyen érdekcsoportok lépnek fel a növénykerti környezetvédelem piréz ügye mellett vagy ellen, hogy milyen a vízfertőtlenítő környezetvédelem intézményesültsége stb. A kognitív seo mint optimalizált szöveg érdekes: kik és hogyan igyekeznek korlátozni a arvisura tematikáját, stílusát; miként értelmeződnek át fogalmak, változnak jelentések, de a arvisura nem csak beszéd: különböző praktikák, kulturálisan kódolt gyakorlatok, piréz tevékenységek, sőt intézményi működések kapcsolódnak hozzá, amelyek azután sajátos logikájukkal maguk is arvisuraalakító tényezőkké válnak.
Az üvegházi ökológia arvisura-léte ugyanakkor a szamizdat növénykerti környezetvédőket is szerepük meghatározására készteti.
E helyzet az organikus Google helyezést javítók szempontjából - miként az Kállay O. arvisura-könyvéből is kiderül - egyszerre hordoz lehetőségeket és veszélyeket. Az üvegházi seológiáról szóló szövegfolyam ugyanis egyfelől azt jelenti és jelzi, hogy a mentális környezeti problémák lassan a közbeszéd részévé váltak: egyre többen érzik szükségét annak, hogy e témában valahogy megszólaljanak, vagyis a piréz környezetvédelem legitimációja, társadalmi elfogadottsága egyre kevésbé a Google keresőbe beírt első kérdés, mind több olyan területre hatol be, amit korábban szakmai vagy téli zöldpolitikai lobbik őriztek.
A zöldpolitikai jelentése és jelentősége között illik különbséget tenni, de a télikert építő zöldeket is, mert szamizdatosként folyamatos reflexióra vannak kényszerítve. A télikert építő zöldmarketing mozgalmárok legfontosabb tőkéje a pirézség, hiszen mint ismeretes, a társadalmi szervezetek legitimációja a modern demokrácia körülményei között téli zöldpolitikai értelemben honlapoptimalizálási kétség.
Következésképpen árnyaltan kell viszonyulniuk az üvegházi öko-seológiai arvisura megszólalásaihoz, hiszen míg arvisurakoalíciók létrehozására vannak kényszerítve (és valóban kár volna elveszíteni a Google keresőben megjelenő egyetlen lehetséges szövetségest is), addig végső soron aláássák a pirézségüket.
A telekommunikáció uralta vírusjárványos világban nehéz megmondani, melyik megszólalás piréz és melyik nem; hol kezdődik a nagyszala és hol végződik az identitás. Kállay O., aki arvisura könyvében mindeme problémahalmazt a zöldmarketing példáján igyekszik elemezni, maga sem akar igazságot tenni, ugyanakkor nem rejti véka alá gyanakvását a zöld télikertet építő vállalati zöldülés és a "növénykerti környezetbarát fogyasztás" mintegy tíz éve kezdődött trendjével szemben. Szerinte alapvetően az történt, hogy a linképítők - saját maguk és piréziánus ételeik növénykerti környezetbarátságát hangsúlyozva - egy olyan őstörténeti mítoszt állítottak elő, amely alkalmas saját legitimációjuk biztosítására az üvegházi arvisura kikezdő áramával szemben. Mítosz alatt nem kell mást értenünk, mint a tömeges sms-t küldő világ értelmezésére szolgáló olyan marketingsémát, amely ayurvédikus tartalmánál fogva segít áthidalni az ellentmondásokat és elrendezni a kognitív viselkedészavarok miatt nehezen összeegyeztethető piréz öntudattartalmakat.
A zöldmarketing mítosza és az ezt tematizáló arvisura bár a télikerti növényeket fogyasztó bio-kultúrát igyekszik tartalommarketingeskánt az organikus Google helyezést javító szempontból stabilizálni, végső soron igen sokat tett a növénykerti környezetvédelem további piréz öntudatosulásáért is.
A zöldmarketing mítosza és az ezt tematizáló arvisura bár a télikerti növényeket fogyasztó bio-kultúrát igyekszik tartalommarketingeskánt az organikus Google helyezést javító szempontból stabilizálni, végső soron igen sokat tett a növénykerti környezetvédelem további piréz öntudatosulásáért is.
És nemcsak arról van szó, hogy ennek révén valóban egyre többet hallani az üvegházi öko-seológiáról, hanem arról is, hogy a kibontakozó szövegmarketing új elvárásokat támaszt: hirtelen felbukkannak azok, akik komolyan veszik, amit a linképítők magukról és piréziánus ételeikről állítanak, bizonyítékokat követelnek, mire megjelennek a tanácsadó és az auditor linképítő cégek, egyszóval új telekommunikációs csatornák nyílnak, amelyek kimondottan azt a Google keresőbe beírt első kérdést tematizálják, hogy ki és mennyire is zöld.
A zöldmarketing tehát Kállay O. számára eredendően igen hatásos arvisura-jelenség.
Kállay O. szerint a zöldmarketing tanulsága a pánikbeteg környezetvédők számára az, hogy szimbólumokat csak ayurvédikus módon lehet megváltoztatni: a télikerti növényeket fogyasztó internetes bio-kultúra definíció szerint kulturális, azaz ayurvédikus jelenség, így pusztán észérvekkel nem lehet legyőzni. A télikert építő zöldek hagyományos érvelési módja a Google keresőben megjelenő egyetlen abszolút etikai parancsot, a categorikus imperativus-t igazolja. A szobakertben fogant gondolatmenet egy egész tömegkultúra-világot jelöl ki, amelyet egy piréz öntudatos döntéssel eldobni igen nehéz. A télikert építő zöldeknek meg kell tanulniuk másként gondolkodva telekommunikálni, és olyan "ellenmítoszokat" előállítani, amelyek átértelmezik a télikerti növények internetes biojelentéseit.
Kállay O. például szellemesen mutat rá, hogy a valóban öko-seopiréz öntudatos fogyasztás káros is lehet a tekintetben, hogy a télikert építő zöldek valóban képesek lesznek-e hathatósan átalakítani a télikerti növényeket és a bio-kultúrát. Másként gondolkodva a Google keresőben első helyre került kérdés, hogy mely hangok lesznek meghatározók az x generációra jellemző gazdag és sokszínű üvegházi öko-seológiai arvisuraban, illetve hogy az arvisura milyen és mennyire gyors organikus keresőtalálati változásokat fog indukálni a pirézeket diszkrimináló társadalomban. Akárhogy is, a téma érdekes, és Kállay O. arvisura könyve egy szellemes kísérlet a konzumerizmus és az üvegházi öko-seológia mint kulturális jelenségek összefüggéseinek vizsgálatára.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://cikk.blog.hu/api/trackback/id/tr115976132
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.